2017. 05. 28. vasárnap, Emil, Csanád napja
Történet
A Római Birodalom idejében a mai Március 15. tér helyén állt a Contra Aquincum későrómai erőd, melynek néhány feltárt falmaradványa ma is látható.

A Belváros, illetve a régi Pest alapja a XI. sz. elején keletkezett, kereskedőtelepülés volt. A XII. századra városfal vette körül (a mai Kiskörút ennek vonalát követi), melyen három kapun (a Váci, a Kecskeméti és a Hatvani kapun) keresztül lehetett átjutni. Pest 1230-ban II. Endrétől kiváltságlevelet kapott. 1241-ben a tatárok felégették a várost, a pestieket a város nagytemplomában, a mai Belvárosi Plébániatemplomban koncolták fel, ahová imádkozva összezsúfolódtak. A tatárdúlást nehezen kiheverő város népessége lassan gyarapodott, csak a XV. században nyerte vissza bíróválasztási jogát. Középkori fejlődésének csúcspontját Mátyás király uralkodása alatt érte el, 1470-ben szabad királyi város lett.
 
A török uralom alatt (1541-1686) Pest kereskedelmi jelentősége nagy mértékben csökkent, Buda visszafoglalásakor pedig teljes lakossága elpusztult. Az 1690-es években csak néhány száz német telepes lakott a romok között, a XVIII. század elején a németek mellett szerb és görög telepesek érkeztek. 1773-ban választották meg az első pesti polgármestert. A század végére Pest túlterjeszkedik a városfalon, ekkor született meg Teréz-, József-, Ferenc- és Lipótváros. Ennek következménye lett a városfal lebontása, illetve a Belváros elnevezés használata.


Az igazi fejlődést a reformkor hozta el, egymás után épültek a pe s ti és budai paloták. A város az irodalmi-szellemi élet központjává vált. A Széchenyi István neve á ltal fémjelzett új nemzeti mozgalom célja a hajdani dicső főváros feltámasztása volt. Ezt sz olgálta a pesti Magyar Tudományos Akadémia alapítása (1825. november 3.) vagy a Nemzeti S zínház, a Nemzeti Múzeum és a Széchenyi lánchíd építésének megkezdése is. 1838-ban hatalmas árvíz pusztított Pesten, mely jelentős károkat okozott. 1848. március 15-én kitört a pesti forradalom, ami a Batthyány-kormány megalakulásához vezetett, 1848 júliusában megnyílt az első pesti országgyűlés és ezzel minden szempontból Pest-Buda vált az ország fővárosává. A szabadságharc eseményei során azonban az év végén az osztrákok elfoglalták a várost, és itt rendezték be katonai főhadiszállásukat. A szabadságharc leverése után Pest lett az osztrák elnyomó rendszer székhelye.

A kiegyezés után, 1873-ban született meg Budapest Pest, Buda és Óbuda egyesítésével. Ezután kezdődött az a nagyszabású városrendezési program, amely a Belváros mai arculatát határozta meg. Ekkor épült a Belvároshoz közvetlenül kapcsolódó Ferenc József (ma: Szabadság) és Erzsébet híd, az Andrássy út és a belváros legelegánsabb bevásárlóutcája, a Váci utca. Ekkor alakultak ki a szórakozóhelyek és a Duna-korzó is. Az 1896-os Ezredévi Kiállításra elkészült a kontinens első földalatti vasútja és félig megépült már az Országház is.


Budapest II. világháborús ostromában a Belváros számos épülete megsemmisült, vagy megrongálódott. Az '56-os forradalomban október 23-án a Kossuth téren mondott beszédet Nagy Imre, majd 25-én ugyanitt dördült el a 61 halálos áldozatot követelő sortűz.


Írásunkhoz egyéb források mellett a Wikipédia Budapest története szócikkét használtuk.
Oldal nyomtatása
6226835